Suzy 2 éve lapunk hasábjain nyilatkozott arról, hogyan menekülhet meg valaki az anorexiától és válhat sikeres versenyzővé. A lendülete, kitartása azóta sem csökkent és eredményei ennek köszönhetően egyre impozánsabbak.

Mit tudsz megosztani az olvasókkal, milyen eredményekkel gyarapítottad a trófeáid sorát?
Amikor az a cikk készült velem, éppen készülődtem a WABBA VB-re, no meg egyéb versenyeimre. Büszke vagyok az elért eredményeimre, hiszen világbajnoki ezüstérmes, nemzetközi bajnok és a rutinnal abszolút bajnok lettem, amikor a 2009-es őszi versenyszezont zártam. A 2010-es tavaszi versenyszezonomat is sikeresen zártam, megőriztem az abszolút nemzetközi bajnoki címemet, Szuperkupa győztes lettem.

Családodban nagyon fontos kapocs a sport, úgy tudjuk, hogy apud és a bratyók egy csapatban játszanak.
A sport szerves része az életünknek, kiskorunktól kezdve a napirendünkbe tartozik. Anya versenytáncos volt, Apa a legkülönbözőbb sportágakban jeleskedett a tenisztől a kosárlabdán át a különböző küzdősportokig. Mi a testvéreimmel triatlonozni kezdtünk, majd kosárlabda, kick box, krav-maga, kettlebell és a fiúk amerikai futballoztak. Valóban egy csapatban játszottak a srácok, de most már csak Apa tartja a frontot, a bajnoki döntőre készül a Nyíregyházi Tigrisekkel. Ilyenkor az egész család kint van a meccsen és szurkol. Húgommal a pompom csapatban cheerleaderek voltunk 2 évig, a koreográfiát Anya állította össze.

A nevében hordozza azt, amire született, a francia cadeau azt jelenti, mint az angol gift, a tehetséget.
Dayana Cadeau 1966. június 2-án született Haitin. Édesanyja tanárnő, aki egy jobb élet reményében költözött a 7 éves kislányával francia Kanadába, Quebec-be. Dayana itt járt iskolába és megtanult angolul. 20 éves volt, amikor barátaival eljutott egy edzőterembe, majd egy testépítő versenyre is. Dayana meghökkent az izmok láttán és egyáltalán nem vonzódott a bodyhoz. Eredetileg a modellkedés érdekelte és emiatt nem volt prioritása a további izmoknak. Úgy vélte, hogy egy ilyen kemény sport által elveszítené a nőiességét., de barátai kitartó ösztönzésére mégis elkezdett edzeni. Született tehetsége, adottsága, (angolul: gift) van a fizikumában a testépítésre. Élvezte, ahogy a teste reagált az edzésmunkára. Egy év múlva pedig megnyerte azt a bizonyos versenyt 1992-ben. A siker és a színpadi szereplés komoly motivációt jelentett, így feltartóztathatatlanul elindult Dayana karrierje. 1997-ben megnyerte a kanadai nemzeti bajnokságot és megkapta a profi kártyát. A megnyílt lehetőséggel élve Dayana 2004-ben eljutott a csúcsra, amikor elhódította a kis súlycsoportos Ms Olympia címet.

Ha az antik világban látja meg a napvilágot, Praxitelész szobrászmester talán róla mintázta volna a milói Vénuszt, mely tökéletes arányaival manapság is ámulatba ejti a művészvilágot. Laura nem az ókor mítosza, a XXI. század hús-vér művészetét színesíti alakjával. Ebben az interjúban egy elszánt lélek dilemmája körvonalazódik, személyében egy erős karakterű lányt ismerhetünk meg. Aki szívbemarkoló csalódottsága ellenére sem vág hátraarcot, eszméit nem cseréli önsajnálkozásra. Úgy vélem, a beszélgetés jellemerősítő hatásából mindegyikünk meríthet.

Mikor és mi inspirált arra, hogy épp ezt a sportágat válaszd céljaid megvalósításául? A kérdésből adódik - és hol a vége?
4 éves korom óta sportolok. Balett, jégkorcsolya, ritmikus sportgimnasztika, rövidtávfutás, kézilabda után 1999. év elején mentem először konditerembe. Már egy ideje nagyon tetszett az, ha egy nőnek izmos a teste. A sokévi balettnek köszönhetően még ma sem okoz gondot, hogy akár spárgában nézzem a tv-t. Hogy hol a vége? Elnézve a sok 50-60 éves komoly női testépítőt, -ha egy komoly sérülés nem pecsételi meg a sportkarrier végét- akkor bármeddig. Az biztos, ameddig csak tudok mozogni, én biztos ott leszek valamelyik edzőteremben. Motivált vagyok és makacs, ha valamit akarok, azért mindent megteszek. Szeretem az edzést és az edzés utáni érzést.