Hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal?
Amióta az eszemet tudom, mindig sportoltam valamit. Kevés az a sportág, amit ne próbáltam volna ki. Sajnos a vézna alkatom miatt eltanácsoltak szinte minden sporttól, kivéve a magasugrástól. Kitartó voltam, amivel csak lehet megpróbálkoztam, pl. foci, súlyemelés, ökölvívás, judó, karate, birkózás, atlétika. Minden álmom a széles „V” hát volt, így keveredtem egy konditerem közelébe. Megvettem az első havi bérletemet és onnan nem volt megállás. 183 magas voltam és 64 kg, hát ezek borzasztó adatok így visszagondolva. Eltelt pár hónap, év és az ambícióm egyre nőtt, persze szép lassan jöttek az eredmények is. Két év elteltével már 80 kg voltam  és a karom átmérője 38 cm, ez nagy eredménynek számított. Tinédzserként kevés embernek volt igazán nagy, 40 fölötti a karja a környezetemben. Aki 120 kg-ot nyomott fekve, az már óriásnak tűnt. A táplálék-kiegészítők annak idején szinte elérhetetlenek voltak, csak a lapokban olvastunk róluk.

Mióta edzel, versenyzel?
Elég régóta nyomom a vasakat, pontosan 1987. május 27-én vettem meg azt a bizonyos első bérletemet. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal, ha jól számolom 23 éve, ami nem kis idő! Akkoriban a testépítés tabu sportnak számított. Mindenki idegenkedett tőle, terjengtek a mendemondák, utólag csak nevetni lehet rajtuk. De mint tudjuk, az emberek nem szeretik a változást, az új dolgokat és a legendákat. Tudatosan kb. 15 éve edzek és táplálkozok - persze előtte is voltak próbálkozásaim, de akkoriban nem volt senki, aki ellásson bármilyen tanáccsal akár étkezés, akár edzés terén. Amikor megjelentek a részletesebb cikkek az újságokban és magazinokban, akkor jöttek a kísérletezgetések, mi jön be és mi nem. A versenyzést 10-12 éve kezdtem el. Eleinte évi 1 versenyen indultam, majd 2 verseny következett, egy tavasszal és egy ősszel. Emlékszem, minden versenyen próbáltam minél több emberrel beszélgetni, kérdezősködni, csak úgy raktároztam magamban az infókat. Aztán szép lassan beért a rutin és a tapasztalat, most már tudok hozni egy elég jó fazont kb. 100 kilósan.

Milyen eredményeket értél el eddig?
Van egy csomó érem a gyűjteményemben, pár serleg, szobor - a helyezések között a szórás nagy volt. Végeztem én már 1. helyezéstől a 10-ig minden fokon. Nem mindig jött össze a felkészülésem, előfordult olyan, hogy elindultam otthonról elég jó fazonban és mire felkerültem a színpadra, bevizesedtem, persze ma már tudom az okát.

Mire vagy a legbüszkébb? 
A legnagyobb büszkeségem a kisfiam, aki most 3 éves ovis nagyfiú. A sport terén (nem azért, mert nektek nyilatkozok) a WBPF EB nekem sokat jelent. Volt már első helyezésem, amikor kihívtak a kötelezőkre, semmi összehasonlítás, aztán a kűr és az eredmény hirdetéskor az első lettem! Ez nagy meglepetés volt számomra.

Mi a kedvenc testrészed és mi az, amit fejlesztenél még magadon?
Kedvenc testrész? Nálam ilyen nincs. Én ha esik, ha hull megyek. Amikor a láb következik akkor lábazok, ha fekve kell nyomni, akkor azt csinálom! Nincs pardon, minden egyforma! Szívesen edzek, előre megvan a heti program. Senkivel nem tanácskozok előző nap, eltervezem mit, hogyan csinálok és végigcsinálom. Utólag meg átgondolom, ha valami nem stimmelt, akkor változtatok. Fejleszteni? A mellem és a csuklyás izmom mindenképpen lehetne nagyobb, de ez nem azt jelenti, nem teszek meg mindent azért, hogy mindenem fejlődjön a jövőben.

A májusban megrendezésre került WBPF EB-n te is a magyar csapat tagja voltál, milyen élményeket szereztél ennek az új szövetségnek a versenyén?
Az igazság az, hogy amit nem szeretek ebben az egész versenyzésben, az a színpad mögötti várakozás. A szóban forgó versenyen nem volt ilyen, megbeszéltük az időpontot, hogy kb mikor legyek kész és maximum 15 perc eltéréssel fönt voltam a színpadon. Pörgött szépen minden, mintha már próbáltuk volna, szerintem tökéletes volt az időzítés a szervezők részéről.

Milyennek találtad a mezőnyt?
Mindenképpen erős volt, szerintem testsúlyban én voltam a legnehezebb, de nem a legszárazabb, ezen szeretnék változtatni a jövőben. Az első helyezett ukrán srác jó volt, arányos, a második az osztrák sűrűbb, de nem volt annyira arányos, a harmadik volt a mezőnyben a legszárazabb, viszont a lábai vékonyak voltak.

Milyen eredménnyel zártál? Azzal elégedett voltál?
Negyedik helyen végeztem. Számomra ez nagy eredmény, a jövőben megteszek mindent, hogy előbbre jussak. Azt kell mondanom, hogy szerintem jól döntöttek a bírok, kevés volt a mosoly részemről, ezt többen is jelezték a verseny végén. Egyszerűen elfáradtam! Ez volt a harmadik verseny egymást követően, aki ezt végigcsinálta, az érti, hogy miről beszélek. Nem magyarázkodom, legalább tanultam ebből is, komolyabban kell vennem a kűr előadást (amit most is lekéstem, pedig én szóltam mikor indítsák a zenét) és sokkal erőteljesebb megjelenés kell! Mutasd, amid van, mosolyogj, lássák, hogy akarod a jó helyezést.

Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat a sporttal?
A fémiparban dolgozom Balatonfüreden egy Kft-nél, cnc-megmunkáló vagyok, ez nem okoz gondot. Igazából a három műszak az, ami egy picit megbolygatja a szervezetet. Ám mindent ki lehet küszöbölni, ha az ember eléggé akarja. Amennyire lehet, csúsztatom az étkezéseimet és az edzéseimet, amikor éjszakás műszak kezdődik vagy végződik.

Kik támogatják a felkészülésedet?
Igazából saját magam teremtem elő a szükséges anyagiakat. Van egy haver, aki táplálék-kiegészítőket forgalmaz, ő az, aki haszon nélkül vagy kevés haszonnal adja nekem a szükséges tápkieget. Van, hogy fizetik az útiköltségemet vagy pár hónapra kifizetik a terem bérletet, de semmi extra. Ez is nagy segítség nekem és ezúton köszönöm mindenkinek, aki magára ismer.

Mit lehet tudni rólad magánemberként?
Minden érdekel, szeretek barkácsolni, szerelgetni, ami javítható, azt megjavítom. A társasházban ahol lakom, közös képviselő vagyok. Szeretek segíteni az embereknek - persze a lehetőségeimhez mérten. Amikor megismerek valakit, utólag sokan azt mondják, hogy kellemesen csalódtak bennem, mert külsőre barátságtalannak tűnök. Általában hozzá tudok szólni bármihez, ami belefér az időmbe mindennel foglalkozok.

A családod támogatja a versenyzői pályád?
Természetesen! Mindenki tudja, hogy nem eszem bármit, persze ezt előre jelzem, főleg amikor diéta van. Ha alapozás időszakban vagyok, akkor néha belefér egy kis finomság. A legjobban azt szeretem, amikor vége a versenyeknek, akkor pár hétig mindent ehetek, de szó szerint, gyors étterembe megyek, egy főzelékért vagy ilyesmi. A kenyeret imádom, de csak pár hétig szabad ennem, aztán jön a megvonás.

Meddig tervezed még a versenyzést? Mik a céljaid, álmaid?
Hát, ha valami komoly sérülés nem akadályoz, akkor még pár évig remélem, hogy indulhatok és nem csak Masters kategóriában. Célok? Egy picit babonás vagyok, nem szeretek előre inni a medve bőrére, erről inkább majd utólag. Magánemberként nagy vágyam egy saját sport központ, amit nem azért üzemeltetnék, hogy megszedjem magam, hanem azért, hogy az embereket lássam mozogni, sportolni, egészségesen élni, mert ami körülöttünk van az nagyon elkeserítő.

Király Katalin
Fotó: Vörös Szilvia