 Elsőként te szereztél kétszeres Louie Koncz Classic abszolút bajnoki címet és kijutottál a WBPF VB-re Varanasiba! Hogyan készülél az indiai útra?
Reggeltől estig rohangáltam, mint pók a falon. Meló (bár már csökkentett módban, hála a kolléganőimnek, üzlettársamnak, no meg a feleségemnek, mert néha még ő is beugrik helyettem.), edzés, vízum- és egyéb ügyintézés, közben még lakásfelújításban is, szóval nem unatkoztam. Ráadásul két nappal hamarabb utaztam, mint terveztem, ami a verseny szempontjából előnyös, de az ügyintézéseket viszont sűríteni kell e miatt.
          
 Hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal?
Amióta az eszemet tudom, mindig sportoltam valamit. Kevés az a sportág, amit ne próbáltam volna ki. Sajnos a vézna alkatom miatt eltanácsoltak szinte minden sporttól, kivéve a magasugrástól. Kitartó voltam, amivel csak lehet megpróbálkoztam, pl. foci, súlyemelés, ökölvívás, judó, karate, birkózás, atlétika. Minden álmom a széles „V” hát volt, így keveredtem egy konditerem közelébe. Megvettem az első havi bérletemet és onnan nem volt megállás. 183 magas voltam és 64 kg, hát ezek borzasztó adatok így visszagondolva. Eltelt pár hónap, év és az ambícióm egyre nőtt, persze szép lassan jöttek az eredmények is. Két év elteltével már 80 kg voltam és a karom átmérője 38 cm, ez nagy eredménynek számított. Tinédzserként kevés embernek volt igazán nagy, 40 fölötti a karja a környezetemben. Aki 120 kg-ot nyomott fekve, az már óriásnak tűnt. A táplálék-kiegészítők annak idején szinte elérhetetlenek voltak, csak a lapokban olvastunk róluk.
 Az első magyar versenyző a Mr Olympián!
Milyen az életed Amerikában, hogyan sikerült akklimatizálódnod? Miként telik egy átlagos napod, heted?
Előljáróban annyit, hogy a 2009-es Tampa Pro után, (ahol 4. helyen végeztem és megint egy hellyel csúsztam le a Mr. Olympia kvalifikációról) a feleségemmel, Lindával úgy döntöttünk, hogy itt maradunk Floridában. Nagyon nehéz volt új életet kezdeni, 4 bőrönddel és kb. 2-3 hónapra elegendő pénzzel jöttünk ki, autó nélkül, nem ismertünk senkit és csak egy 6 hónapos túrista vízummal éldegéltünk. 1 évig St. Petersburg-ban laktunk, idén június végén költöztünk Tampa-ba. Hogy milyen egy átlagos napom? Jelenleg 5 hét van vissza a Mr. Olympiáig. Napi 6 étkezéssel és 2-3 edzéssel, pihenő napok már nemigen jönnek szóba. Edzések és étkezések között klienseket edzek. Emellett néha sütök-főzök (bár Linda szinte már mesterszakács), 3-5 naponta bevásárolok, intézem a számlákat, csekkeket, megyek a bankba, postára. Szerencsére már sokkal kényelmesebbek a napjaim, amióta Tampa-ba költöztünk, mert előtte mindig St. Pete-ből kellett bejárnom edzéseket tartani és edzeni.
 A kiállításokról ismerem, roppant barátságos fickó. Mindig vidám, nevet, kacsintgat a csajokra, azokkal is szívesen pózol, akik képet nem vesznek, csak egy közös fotót szeretnének. Amióta bemutatkoztam neki, mindig megismer, messziről integet, lehetetlen a köszönésben megelőzni: „Hello Pump & Flex Hungary, how are you Ildikó?”
Pontosan mióta űzöd a testépítést és miért pont ezt a sportot választottad?
Az első versenyemen 1998 Áprilisában vettem részt. Tulajdonképpen azért kezdtem el gyúrni, hogy minél nagyobb és erősebb legyek, ami nagyon fontos volt a futballhoz. Akkoriban sok idősebb srác is mondogatta nekem a teremben, hogy jó a fizikumom és a genetikám, ami remek lenne a testépítéshez. Minél többet mondták, annál többet járt a fejemben. Aztán egy napon megláttam az Atlantai verseny plakátját és azt gondoltam, hogy megpróbálom lesz, ami lesz. Nem volt veszteni valóm és talán ez a tétnélküliség indította el a karrieremet. A győzelemmel minden megfordult a fejemben. Tudatosan készülök a versenyekre és győzni akarok. Mindent ezért teszek, az segít át a diétán és a fáradtságon, hogy a színpadra képzelem magam, újraélem a versenyeket.
|
|
