Másnap átrepültünk Varanasiba. Itt nyert Tóth Dani egyszerre 2 világbajnoki címet! Ez Bob szülÅ‘városa. Azt mondja a legrégebbi város és eszük ágában sincs fejlÅ‘dni, jó ez így nekik. Furcsa a legújjabb "S" osztályos mercedesszel, vagy a tegnap vásárolt Q7-sel átvágni a városon. Akkorák a különbségek, hogy hihetetlen, felfoghatatlan. Megmutatta a kedvenc termét a 3 saját tulajdonú edzÅ‘terme közül. Meg kell hagyni, az én munkahelyemmel vetekszik. Annyi a különbség, hogy nincs benne wellness. Büszkén mondta Bob: " This is my passion! " A vendégeknek azt mondta, hogy " Csak figyeljetek! Peter el kezd edzeni és felrobbannak az izmai." Megkérdezte, hogy mennyit keresek otthon? Ahogy kimondtam, rávágta:  "Megduplázom és mindent állok neked itt. Edzünk együtt!"

Még nem válaszoltam de belül tudom a választ, hisz haza vár a kedvesem, nekem már megvan az otthonom. Ami nagyon szép Indiában az például a hatalmas templomok, várak. A buja növényzetre kertészek hada ügyel a városban. Nagyon viccesek a sadarok - ez afféle vallás itt- ha énekelni meg táncolni meg kezdenek. Érdekesek a feliratok amiket az utcán láttam: Használj nap energiát! A közlekedési szabályok jók, megbízhatók. Tartsd be Å‘ket! A kétkerekűek két személyre vannak! Védd a környezetedet! A nemzet az elsÅ‘! Az indiai hadsereg a legbátrabb és a legjobb! stb. EzekbÅ‘l itthon is tanulhatnánk! A közlekedés Indiaban botrányos. Nem nagyon látni ép autót. Tükör a legtöbbön csak bal oldalon van. A  motorokon pedig egyáltalán nincsen. Mindenki dudál. A kamionokra kiírják: Dudálj! Mert elÅ‘fordulhat, hogy csak  Ãºgy sávot vált és felken a falra. A két sáv között fél méter magas beton van. Enélkül nem haladnának. Ha nincs hely 3 sávban áll öt autó és két motor, ez a a dugóban hihetetlen stresszes élmény. Mindenki manÅ‘verezik. Aki gyorsabb és pimaszabb, az halad a legjobban. A streetbulls, streetdogs es majmok megint csak színesítik a várost. Viszont ami fáj, megérint, elszomorít az a nyomor. Mindenki kereskedni próbál. Mindenhol kis üzletek, kocsik, a szégenyek szekéren árulják portékáikat. Nem tudom, hogy van itt az adózás de szerintem senkit nem érdekel, s talán még nem is hallottak róla ezek a szegény sorsú emberek. Az emberélet az utcán, a nyomorban nem sokat ér. Az egyén értéke még csak most kezd megjelenni, tudatosulni és ezért kezd a testépítés mint testkultúra felvirágozni. 

Ha megállsz fél percre tuti, hogy egy megcsonkított férfi a cipÅ‘det fogja, vagy egy maximum 2 éves mezítlábas gyermek a nadrágodat huzigálja és a kezét tartja. Sokan születnek az utcára és senkit nem érdekelnek. Igazán esélyük sincs sokszor arra sem, hogy megéljek a 20.  Ã©letévüket. Szemetet esznek és nap mint nap emberek halnak meg az utcákon, éhen halnak. Olyan koszosak a tavak, folyók (gyárfolyók ugyanis a gyár szennye folyik beléjük), egy habtenger az egész majd megfulladsz tÅ‘lük. Mellette száz méterre termÅ‘földek, amelyeket illegálisan foglalnak el. Hajléktalanok művelik. Eszik és árulják az út mentén a termést. Durva, így is néha az európai szervezetemnek, pedig én mindenbÅ‘l a legjobbat kapom. Már bocsánat  de nem tudom mitÅ‘l, de gyakran meghajtanak ezek a szagok. Pedig csak ásványvizet iszom, azzal mosok fogat stb. Ha volt nálam pénz mindig adtam. Nem értettem miért csóválták a fejüket a koldusok. KísérÅ‘im szóltak, ha adok 50 és száz között adjak, különben hozzám vágják. Mondtam a vendéglátóm fiának, hogy nálunk szállások vannak és ingyenkonyhák a hajléktalanoknak. Erre mondta, hogy náluk nincsen ilyesmi, viszont tényleg rohamosan fejlÅ‘dik a fÅ‘város. Reméljük a legjobbakat. TörténelemrÅ‘l, gazdaságról, politikáról is rengeteget beszélgettünk vendéglátóm fiával, aki egy intelligens srác. Kérdezte vannak- e szolgáim otthon? Mondtam neki, hogy a nagyon gazdag embereknek van néhány -inkább nevezzük alkalmazottnak-. Kertész, szakács, takarítónÅ‘. Említette, hogy neki 14 szolgája van otthon. Már nem a szülÅ‘kkel lakik, van saját háza a suli miatt. Az egész családja nyugati gondolkodású. Nem úgy mint nálunk, ahol a fiatalok nem tudják mit kezdjenek az életükkel. Arnie  basszusgitározik, három bandája van és megnyerték a helyi ki mit tudott. Rocksztár akar lenni. Mellette hetes iskolába jár és egyetemre készül 17évesen.  Lány tesója a legmenÅ‘bb hotelek étlapjait tervezi Indiában és Amerikába készül, mert a Versace indiai marketingjével szeretne foglalkozni. Rengeteg érdekességet láttam. Rendre meg is kérdeztem, hogy miért csak minden 100. ember nÅ‘nemű az utcákon? Elmesélte nekem, hogy 40 évvel ezelÅ‘tt a nÅ‘knek semmi joga nem volt. Nem tanulhattak, sokszor ha szegényebb családokhoz leány gyermek született az apja megölte. Ha egy férfi meghalt a nÅ‘nek utána kellett halnia stb. Még Å‘k is durvának tartják ezt a fajta múltat. Manapság azért ez megváltozott. SÅ‘t, ha egy férfi és egy nÅ‘ válik (ritka), a nÅ‘ kapja a teljes vagyont, mert a nÅ‘ a gyengébb és a férfi hajléktalan lesz. Mondtam nekik, ha ez Európában történne a férfiak 95%a hajléktalan lenne. J 
Ennek ellenére itt ritkán válnak az emberek, és a nÅ‘k nagyon ragaszkodnak férjükhöz. A családi házak mind mások, nincs két egyforma. Sokszor az egész család együtt él, max ráépítenek plusz egy emeletet a kecóra. Az emberek vigyáznak családtagjaikra. Nem csak évente egyszer látogatják a szülÅ‘ket. Viszont gyakori a testvérgyilkosság a családi üzletek miatt. Mondtam is micsoda butaság elveszíti a fivérét és börtönbe kerül, ha kapzsi és buta az aki a testvére életére tör. 
Holnap repülök a másik versenyre. Kicsit izgulok mert a vendéglátóm dolgozni ment és késÅ‘n ér haza. Pár perce felhívott minden oké vele. Azt mondta egyek sokat, mert szeretné ha nagy lennék a színpadon. Hát mit mondjak, nem sajnálták tÅ‘lem a bélszínt eddig sem. J 
Meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem a lehetőséget a WBPF Hungary elnökének Sebestyén Péternek azt, hogy engem delegáltatok ebbe a csodálatos országba. Talán profi testépítő is ritkán kap ilyen respektet, ennyi figyelmet és szeretetet mint amit nekem adnak itt az emberek és a vendéglátók. Felejthetetlen élmény! Sosem gondoltam, hogy valaha eljuthatok Indiába, ráadásul ilyen barátságok köttetnek ilyen rövid idő alatt. Ez a sportág virágozni fog amíg ilyen jószándékú a sportot szerető , a sportolóknak segíteni tudó és segíteni akaró emberek vannak mint Baba Madhok úr, az indiai szövetség elnöke. dehát ez India!